Na kerem szepen 52 kilo, mar csak 10 kell es talan embernek fogom magam erezni...vagy nem :) mindegy, ki se latszom a munkabol..meg a tanulasbol, egyelore mindig hamarabb befejezem a napomat, mint hogy vege lenne. Mint pl ma, de sebaj igy reggel kelhetek 5kor...nem baj. valojaban amig dolgozok, addig sem eszem. Van egy diakom, ugy sajnaltam a multkor, szegenyke o enne, hat en nem. elnyammogtam mellette a muzliszeletemet de mint akit nyuznak, eldumaltunk arrol, mennyire egeszsegtelen, mondtam, hogy na most aztan tenyleg elment a kedvem attol, hogy megegyem... na de nem szamit. Sajnaltam. 

ugyanolyan rohadt kusza most minden, mint az osszezagyvalt irasom. Igeretek megint a levegoben, barcsak, barcsak... lassan megint az egyetlen kiut, de valahogy erzem, hogy a remeny mar kezd elveszni, a hitem, ami atsegitett az elmult eveken, eltunt, mar csak hallgatom, marcsak erzek hogy barcsak, de mar nem erzem azt a sziklaszilard hitet, hogy igen, ugy lesz, inkabb csak a szomoru lemondas, hogy igen, volt egy ilyen alom...de minden nappal messzebb van tolem az a kep, ami eveken keresztul valosagnak tunt. De a valosagot meg nem akarom latni, annyira borzalmas, annyira szanalmas, annyira elbaszott...annyira az, hogy elment az elet...es minden lehetoseg ami megvolt, elmult. Multam romjain ulok. mar nem tudom, illetve valahol mar tudom, szarbol nem lehet varat epiteni, eletem resz reszet elteszem az emlekeimbe es megprobalok bennuk elni, hogy ne kelljen latnom mi van most..es ne kelljen kimondanom, hogy nincs kiut..innen mar nincs kiut..nem, az nem lehet. Kell, hogy legyen. Nem, en igy nem elek, en ezt gyulolom, ettol hanyok, taszit. Nem nem nem. En nem rohadok meg a kurva telepen, en gyulolom ezt az egeszet... taszit, felelmetesen taszit. Az egesz. Hianyzik a kocsim :( alomvilag..de benne eltem. Ujra akarom elni... ezert tanulok ilyen rohadtul, muszaj, muszaj visszakapnom... inkabb meghalok, mint hogy a maradek keves eletemet igy kelljen leelnem... ennel az is sokkal jobb ha visszamegyek a faluba... vele visszamennek... ha o kerne, egy tanyara is lekoltoznek..oda ahonnan indultam. Vele barhova... barcsak kerne... de tobb esze van ennel.. haha. 

Vicces, mert rohadt sokat dolgozok, ha belegondolok nem is keresnek olyan rosszul... ha nem lenne annyi adossagom, hogy meg ennyit dolgozni is keves :) 

Megint egy rohadt valasztas (es nem a politikaira gondolok, mert ha jol lattam az is lesz...igen, nagyon ebben a vilagban elek... vicces hogy ma raneztem egy plakatra, gondolom valaki szidott valakit, es azon mosolyogtam, hogy az kemeny, hogy azt se tudom ki az akit probal szidni a plakat) szoval a valasztas az eletemben..menni vagy maradni. Illetve ez volt a kiindulas, bar konnyes szemmel illetve inkabb verzo szivvel azt mondom a kerdes mar inkabb az, hogy mikor menni... a cel mar csak ketto. Masik foldresz ket orszaga... csak mikor. Februar a legeselyesebb... valahogy ahogy leirtam, meg is jott az otlet... haha az en eletem ilyen. Sajnos indulunk... nincs miert maradni, nincs mar kinek elmondani, mennyire faj... valojaban gondolatban sosem jottem el a falubol, a mai napig ott vagyok, latom az utcakat, hallom a harangot, latlak teged.. de ahogy mondtad, amikor eloszor elindultam, felvette batyujat s elhagyta falujat, ennek mar van tobb mint 10 eve es megis a mai napig hallom a hangodat, mar akkor fajt, pedig akkor csak elugrottam...en aznap jottem el, amikor te is elmentel a falubol. Azota nincs mar otthonom...valojaban mikor elkezdtem megvenni azt a hazat, a mi hazunkat, akkor kerdezte egy haverom, teljesen jogosan, hogy minek, Alyna minek csinalod, nincs mar ott senkid es semmid. Es betegesen ragaszkodsz az emlekekhez...az mar csak egy haz. Egy omladozo haz...de megis, par honapja ket ev utan lementem, bementem, hatul a kertben szinte erdo nott, atvagtam magam, ugy dobogott a szivem, mint talan meg soha, bementem az istalloba es leultem a heverore, megrohantak az emlekek, kellett vagy negyed ora, mig osszeszedtem magam  es atmentem az erdon, mesebeli volt, mert utana ott volt az udvar, az udvar, ahol utoljara talalkoztunk, ahol utoljara beszeltunk. es az udvar olyan volt mint regen, tiszta es vilagos... a mienk. A mi eletunk. egyszer majd megint megtelik elettel... de addig az emlekeink toltik be. A hely, ahol boldog voltam. Veled.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.